Kovász szárítása

A kovász szárítása nagyon hasznos.Sajnos előfordul,hogy valami gond akad a hűtőgépben  lakó 3 és fél éves anyakovászommal ,és tönkre megy.Nagyon jó megoldás arra is,ha huzamosabb ideig nem sütök,vagy kirándulni megyek és nincs aki gondoskodjon Trudiról.Nem esek pánikba ha készítettem  száraz kovászt a rosszabb időkre.Van arany tartalékom.Altalában olyankor készítem,ha marad ki aktív kovászom,ha elszámoltam magamat,nem dobom ki.Ezen kívül ajándékozhatunk, és tartalékolhatunk belőle az utókornak.A régi szép időkben a kovászt hozományként kapta az ifjú menyecske az édesanyjától.Ezért hallhatunk több  generációs,akár száz éves  kovászokról is.Sajnos mára ez a hagyomány kihalt,de nagyon remélem,hogy  újra élesztjük ezt a csodálatos hagyományt.

Elkészítése:

Az aktív vadkovászomat egy spatula segítségével  egy sütőlemezre,vagy műanyag tálcára kenem.

Vékony réteget kenek,hogy gyorsabban száradjon,nehogy alulról penészedjen.Egy villával csíkokat húzok benne,így még gyorsabban szárad.Száraz,meleg, akár huzatos helyre teszem szikkadni.Két nap után kezd felperegni.

Ha gyorsítani akarok a folyamaton,30 fokos sütőben légkeveréssel teszem,de egy fokkal se lehet több!Károsíthatja a kovászt.

Amikor teljesen felpereg,apró lemezkékre darabolom,le lehet őrölni is,én nem szoktam.Kint hagyom még egy napig,hogy csontszáraz legyen.Fűtőtest közelében vagy nyáron kint a szabad levegőn egy gézlappal letakarva.Ez után  nem marad más dolgom,mit természetes papír zacskóba,vagy lenvászon  anyagba csomagolom,megjelölöm és száraz helyen tárolom magam  és talán az utókor számára is.  

A szárított kovász újraélesztéséről a következő bejegyzésemben olvashattok.